SAJÁT NÉV ALATT HOGYAN TEVÉKENYKEDHETÜNK?

Főszabály szerint adóköteles tevékenységet csak adószám birtokában folytathat az adózó (Art.)

Az adózó többféle tevékenységet, többféle formában végezhet, és többféle adózási mód közül választhat. Nem csak adófizetési kötelezettsége keletkezik, hanem járulékfizetési is. Ha valaki eldöntötte vállalkozni szeretne, egyszerre kell könyvelőnek, adótanácsadónak, ügyvédnek lennie, hogy biztos legyen abban, mindent ért, mindent tud, mindent helyesen tesz, mindenre tekintettel van. 

Rengeteg mindenre kell figyelemmel lenni:

- a folytatni kívánt tevékenységre (engedélyhez kötött-e, van-e valamilyen speciális rendelkezés stb.)
- működési formára (magánszemély, jogi személy)
- adózási formákra (mely függ a működési formártól és bizonyos esetekben a tevékenységtől is)
- korlátolt vagy korlátlan felelősségre
- jogi következményekre

Magánszemélyként lehetünk:
- adószámos magánszemély
- egyéni vállalkozó

Több éve kérdésként merül fel a legtöbb emberben, hogy saját név alatt egyéni vállalkozóként folytatható-e az adott tevékenység, vagy elegendő csak az adószám kiváltása. Ezzel kapcsolatban felmerül még az is, hogy melyik formát (ev vagy adószámos msz) célszerű választani az adó- és járulékfizetés szempontjából. Ezekre a T. Hatóság nem ad egyértelmű választ sehol sem, sőt sok "pletykát" hallani arról is, hogy félrevezetők az információk, sok esetben a T.H. sem tudja a választ. De ha a "pletykákra" alapozunk, akkor az is elmondható, hogy az adóellenőrzéseknél - érdekes módon - mindig tudja a T. H. mi a helyes, akkor minden világosság válik számára.

A prevenció nem csak a testi és lelki egészségünk kapcsán fontos. Ugyanúgy lényeges (lenne) érthető, átlátható képet adni az adózóknak az adó- és járulékfizetési kötelezettségüket tekintve. Elég sok esetben nem a rosszhiszeműség áll az adóhatósági szankciók hátterében, hanem inkább a tudatlanság, érthetetlenség. Mert ember legyen a talpán, aki ezt az egészet 100%-osan érti és átlátja. 

Vannak olyan - az EV tv-ben nevesített - tevékenységek, melyekre vonatkozóan nem kell alkalmazni az egyéni vállalkozókra vonatkozó szabályokat. E körbe tartozik:

- mezőgazdasági őstermelői tevékenység

- ügyvédi tevékenység

- állatorvosi tevékenység

- egyéni szabadalmi ügyvivői tevékenység

közjegyzői tevékenység

- önálló bírósági végrehajtói tevékenység

Az Szj tv. szerint nem mnősül egyéni vállalkozónak az a mszemély, aki
- az ingatlan-bérbeadási, illetve
- egyéb szálláshely-szolgáltatási
tevékenységéből származó bevételére az önálló tevékenységből származó jövedelemre, vagy a tételes átalányadózásra vonatkozó rendelkezések alkalmazását választja.

Egy dolgot mindenképp érdemes még tudni és figyelembe venni még a választás előtt. Mégpedig azt, hogy az adott tevékenység, amit végezni kívánunk, folytatása engedélyhez vagy esetleg egyéni vállalkozói tevékenységi formához kötött-e. Ha nincs ilyen előírás, akkor a tevékenység folytatható egyéni vállalkozás keretében vagy adószámos magánszemélyként is.


Kapcsolódó jogszabályok:

• 2003. évi XCII. törvény az adózás rendjéről
• 2009. évi CXV. törvény az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről
• 1995. évi CXVII. törvény a személyi jövedelemadóról

jelen bejegyzés tapasztalataim, szakirodalom olvasása, hatályos jogszabályok ismerete alapján íródott, de én is tévedhetek

VAJON MI LEHET A GYEREKNEVELÉS TUTI RECEPTJE?

Erre a kérdésre nem könnyű válaszolni. Mióta anyuka lettem foglalkoztat az a kérdés, hogyan tudok embert faragni majd belőlük? Elég leszek hozzá? Milyen példát fogok nekik mutatni, s az jó lesz vagy sem? Elég erős leszek, hogy végigcsináljam? Mi lesz, ha hibázok? Mit, hogyan és mikor kell tennem? Elég, ha csak szeretem s elfogadom Őket? S egyáltalán mi szükséges mindehhez, ahhoz, hogy jól neveljem Őket?

Egy gyerekhez két dolog biztos kell, egy anyuka és egy apuka. De mi szükséges a gyerekneveléshez?

Hozzávalók:

-          szeretet

-          türelem

-          gyengédség

-          odafigyelés

-          elfogadás

-          humor

-          kreativitás

-          idő

-          energia

-          megbocsátás

-          következetesség

-          dicséret

S mindebből jó sok!

Rettenetesen összetett ez a téma, s épp emiatt annyira idegesít, mikor valaki ismeretlenül véleményt nyilvánít egy gyerekről, az anyjáról vagy az apjáról.

Ahány ház, annyi szokás. Igaz ez a gyereknevelésre is. Szerintem nem lehet jól vagy rosszul nevelni. Nevelni lehet és közben hibázni. (A szélsőséges esetekre nem térnék ki, azok inkább már a bűncselekmény kategóriába tartoznak.)

A gyereknevelés elméletben sokkal könnyebb, mint a gyakorlatban. Milyen egyszerű is lenne, ha a kisbaba megszületésénél kicsi kezecskéjében egy kis szalaggal átkötött papírtekercset is tartana, melyen kibontva ez olvasható: HASZNÁLATI UTASÍTÁS. De biztos vagyok benne, hogy mindenki egyetért azzal, hogy ezen dokumentum nélkül sokkal élvezetesebb, s csöppet sem unalmas.

Az a legszebb a gyereknevelésben, hogy nem a gyerekeinket neveljük, sokkal inkább önmagunkat. Egy gyerek tükör, s ez így igaz. Egy szülő gyereke megszületésétől kezdve rálépett - akarva akaratlanul is - az önismeret útjára. Ez egy halálig tartó terápia is egyben. 2 in 1. S ha ezen az úton végigmegyünk, soha nem fogjuk megbánni! Senki ne számítson arra, hogy simán végigmegy ezen az úton. Lesz itt minden, mire nem is számítunk, mire nem is gondoltunk soha. Lesz öröm, bánat, nevetés, kacagás, simogatás, ölelés, sírás, üvöltés, ordítás, kínlódás, vergődés, értetlenkedés, félelem, aggódás, fájdalom, fáradtság, irigység, féltékenység, szenvedés, bűntudat. S mikor kimondanánk, nem bírom tovább, akkor jön a visszaigazolás egy mosoly, ölelés vagy puszi, formájában, hogy igenis jól csinálod, ne add fel, de meg kell szenvedni, ha jól akarod csinálni. Egy megható pillanat, mely csak egy pillanat, de jobban fogunk rá emlékezni, mint pl. a több hónapos nem alvásra, vagy mikor üvöltve ránk csapja az ajtót és száján olyan szavakat ejtve ki, melyeket düh és harag formált.

Mindent nem tudunk megadni nekik. Egyet tudunk csak, s az bőven elég: önmagunkat. Néhány éve találtam rá Müller Péter alábbi néhány sorára, és egyet kellett értsek vele. Emlékszem elolvasását követően megnyugodtam.

"A szülők csak azt adhatják, amik bennük vannak. Ez minden nevelés alapja. Boldogtalan ember nem tud boldogot nevelni. Erős, derűs emberek nevelhetnek csak erős és derűs embereket. A szülők benső „megcsináltsága” az alapfeltétele minden nevelésnek. A nevelés: önneveléssel indul s azzal is fejeződik be."

A gyereknevelés lényege abban rejlik, hogy életre neveljük őt, hogy meg tudja állni a helyét a világban, meg tudjon birkózni az akadályokkal, a problémákkal. Legyen békével önmagával és a világgal. Legyenek céljai és kitartása azokat elérni. Ne féljen a kihívásoktól, legyen bátor. Ne érezze magát korlátok közé szorítva.

S míg őket neveljük, azt tapasztaljuk, hogy korlátainkat, határainkat sokszor átlépjük, mert át kell lépnünk. Gyerekeink érdekében komfortzónánk elhagyására kényszerülünk több ízben is.

A szülő változik az évek során, olykor észrevétlenül. Egyre inkább hasonlítani kezd gyermekére. Vagy a fiú kezd hasonlítani az apjára, a lány az anyjára?  Mert öntudatlanul is példát mutatunk nekik. De akkor most hogy is van ez? Ki nevel kit? Ki hasonlít kire? Kell-e egyáltalán ezen kérdéseket értelmezni, meg kell-e találni rájuk a válaszokat? Kell-e egyáltalán gondolkodni vagy elég csupán az élet sodrásának alávetni magunkat? Ha olykor-olykor az élet zavaros folyója faágakat, kiálló sziklákat nyújt számunkra, melyen megpihenve levegővételhez jutunk, érdemes kihasználni a lehetőséget, hálát adni, erőre kapni és folytatni az utat, mely nem tudjuk hova vezet? Vezet egyáltalán valahová? Nyer-e értelmet bármikor?